Tanszék története

Az 1984-ben a Szegedi Egyetemen létrejött Altajisztikai Tanszék viszonylag rövid történetre tekinthet vissza, előélete azonban mintegy 100 évvel korábban kezdődött. Az első világháború után a történelem úgy hozta, hogy a Romániához került Erdélyből az 1872-ben létrehozott kolozsvári (ma Cluj-Napoca Ro.) Ferenc József Magyar Királyi Tudományegyetemnek “költöznie kellett” alapítóhelyéről. A magyar nemzetgyűlés 1921-ben Szegedet jelölte meg új székhelyéül. A kolozsvári egyetemen jelentős hagyománya volt az altáji nyelvek kutatásának. 1893-ban nevezték ki Szentkatolnai Bálint Gábort az Ural-altáji Tanszék professzorának, ahol haláláig (1913) oktatott ural-altáji összehasonlító nyelvészetet. Nagy szerepe volt a japán nyelvoktatás meghonosításában a magyar egyetemeken. Pröhle Vilmos 1908-tól Oszmanli-török nyelvtan és Bevezetés a japáni nyelvbe címmel tartott előadást. A tanszéket 1914 és 1920 között a modern magyar nyelvtudomány és a turkológia nagy formátumú tudósegyénisége, Gombocz Zoltán vezette. A magyar nyelv török elemei címmel meghirdetett előadása új kutatási irányt jelentett. A kolozsvári egyetem Szegedre költözése után, az 1930-as években kezdte meg tevékenységét Mészáros Gyula, aki előadásokat tartott a csuvas nyelv történetérő1, az oszmán-török irodalomról és a török népkö1tészetről. Hasan Eren a budapesti egyetem nagyhírű turko1ógus professzorának, Németh Gyulának egyik török tanítványa, tanulmányai mellett az 1945/46-os tanévben oktatási tevékenységet is vállalt az egyetemen. Azonban nem török, hanem az 1945/46-os tanév első félévétől kezdve három szemeszteren keresztül szláv nyelveket oktatott. A második világháború után azonban mintegy két évtizeden keresztül szünetelt az altáji nyelvek oktatása Szegeden.

 

Az altajisztikai tanulmányok újjászervezése a mongolista Ligeti Lajos akadémikus ösztönzésére és támogatásával a 1968/69-es tanévben indult meg, amikor Róna-Tas András a Finnugor Nyelvtudományi Tanszékre került. Róna-Tas András első szegedi éveiben mindig hirdetett csuvas órát, s kivette részét az általános nyelvészeti képzésből is. Az 1970/71-es tanévben A magyar nyelv török elemei című speciális kollégiumma1 bővítette a képzést. Ligeti Lajos elnöklete alatt 1971 nyarán Szegeden szervezték meg a nemzetközi altajisztika évenként sorra kerülő legrangosabb seregszemléjét, a PIAC-ot (Permanent International Altaistic Conference). A konferencia nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra ismertté váltak Szegeden az altajisztikai stúdiumok. 1971/72-es tanévben két jelentős változás történt. Róna-Tas András korábbi órái mellett megjelent a Bevezetés az altajisztikába című kurzus, amely már nem csak a törökségi nyelvekről és népekről, hanem mindhárom, az altaji nyelvcsaládba tartozó nyelvágról, így a mongolokról és a mandzsu-tunguzokról is szólt. Talán még ennél is jelentősebb változást jelent a korábbiakhoz képest, hogy ettől a tanévtől kezdődött a törökországi török nyelv oktatása az egyetemen. Róna-Tas András (Dsc) egyetemi tanári kinevezésével 1974-ben a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék keretein belül létrejött az Altajisztikai Csoport. Ettől az évtől megbízott előadó Ivanics Mária, aki a törökországi török nyelv oktatása mellett oszmanisztikai stúdiumokat is tartott.

 

Az előzmények ismeretében szinte természetes, hogy a Szegedi Egyetem (korábbi nevén József Attila Tudományegyetem) Altajisztikai Tanszékén kezdetben a Volga vidék török népeinek (volgai bulgárok, csuvasok, tatárok, baskírok) nyelve, valamint a magyar nyelv török jövevényszavainak oktatása és kutatása képezte a fő irányt. A hallgatók emellett előadásokat hallgathattak a steppe, az Arany Horda, a Krími Kánság és az Oszmán Birodalom történetéről is.

 

A turkológiai PhD képzést Róna-Tas András első tanítványainak egyikével, Berta Árpáddal (Dsc) közösen irányította nyugdíjba vonulásáig. Róna-Tas András 1990-ig állt a tanszék élén, ekkor vette át az Altajisztikai Tanszék mellett alakult Magyar Őstörténeti Kutatócsoport vezetését, mely 1996 óta a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatóhelyként működik. 2001 óta professzor emeritusként vesz részt a tanszék munkájában. Turkológiai munkássága elismeréseként 2008-ban megkapta a Török Köztársaság Érdemrendje kitüntetését.

 

Berta Árpád (1951-2008) tizennyolc éven keresztül vezette az Altajisztikai Tanszéket. Idő előtti halála nagy veszteség a turkológia számára. A tatár nyelv dialektusai és a közép-kipcsak szóképzés kutatása terén ért el jelentős eredményeket, valamint az ótörök rovásírásos feliratok kritikai megközelítésében. Az 1990-es évek közepétől a tanszék hagyományos kutatási területének számító etimológiai vizsgálódások is újra felélénkültek, Róna-Tas Andrással közösen belekezdtek egy monográfiába a magyar nyelv török jövevényszavairól. Ennek eredményeként jelent meg 2011-ben a kétkötetes West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian c. összefoglaló munka.

 

Berta Árpád halála után a tanszék irányítását, kollégája, Ivanics Mária (Dsc) vette át. Ivanics Mária filológus-történész, a török népek történetéről és kultúrtörténetéről tart kurzusokat. Kutatási területe a 13. században a kelet-európai steppén létrejött nomád birodalom, az Arany Horda és utódállamainak, köztük a Krími Kánságnak a története.

 

 

Kiadványaink

 

Az Altajisztikai és a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék közös idegen nyelvű kiadványsorozatot tart fenn Studia Uralo Altaica címmel. A sorozat finnugor és altajisztikai tematikájú köteteit mára széleskörű nemzetközi szakmai elismertség övezi. A sorozat jelenleg az 50. köteténél tart. A tanszék önálló sorozata pedig 2011-ben indult útjára Altajisztikai Tankönyvtár néven.

 

 

Keleti Gyűjtemény

 

Az önállósodást és az oktatási feltételek javulását nagyban elősegítette, hogy az egyetem 1978-ban megvásárolta Németh Gyula turkológus könyvtárát, Ligeti Lajos pedig 1985-ben az egyetemnek ajándékozta könyveit. E két könyvtár alkotja ma az Egyetemi Könyvtár méltán híres Keleti Gyűjteményének alapját, amely vásárlás és ajándékozás révén számos kötettel folyamatosan bővül. 2012-ben az Indiana University magyar származású professzora, a neves altajista, Sinor Dénes végakaratában a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékére hagyta több ezer kötetes nagy értékű könyvtárát, mely a Keleti Gyűjteményben hamarosan hozzáférhetővé válik.