A kutatócsoport története

Magyar Őstörténeti Kutatócsoport (-2002)

1973-ban alakult meg a Szegedi Akadémiai Bizottság és a JATE támogatásával a Szegedi Őstörténeti Munkaközösség Róna-Tas András vezetésével. Hármas célkitűzése volt: forráskutatás, fiatal kutatók képzése, szakmai vitafórumok biztosítása. A munkaközösség 1976-1982 között Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba címmel ötkötetes egyetemi tankönyvet jelentetett meg, melynek elkészítésében ötven kutató vett részt.

Ilyen előzmények után 1991-ben kezdte meg működését Róna-Tas András vezetésével a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport. A fő feladat változatlanul a forrásfeltárás, fiatal kutatók képzése (Zimonyi István, Sándor Klára, Csáki Éva), eszmecserék szervezése maradt, melyhez jó alkalmat teremtett a honfoglalás jubileumi évében rendezett számos konferencia, ahol a kutatócsoport tagjai is előadást tartottak. A millecentenárium évében jelent meg a kutatócsoport vezetőjének, Róna-Tas Andrásnak A honfoglaló magyar nép című monográfiája, mely egyetemi tankönyvként is használható. A kézikönyv angol és német változatban is napvilágot látott. A magyar orientalisztika legjelesebb folyóiratának, az Acta Orientaliának a szerkesztése 1997-től szintén a kutatócsoport feladata lett.

MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoport (2003-2006)

A kutatócsoport neve: Magyar Tudományos Akadémia–Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoport

Vezetője: Berta Árpád, a nyelvtudományok doktora

A csoport munkatársai:

Róna-Tas András, kutatóprofesszor
Biacsi Mónika, tudományos segédmunkatárs

A kutatócsoport főbb feladatai, célkitűzései a következők voltak:

  1. A korai magyar-török nyelvi és történeti kapcsolatok komplex vizsgálata
Gombocz Zoltán, Németh Gyula, Pais Dezső, Bárczi Géza, K. Palló Margit, Ligeti Lajos és még sok nagyérdemű kutató 20. századi munkássága után Róna-Tas András és Berta Árpád – tanítványaik közreműködésével – egy új szintézist kívántak sajtó alá rendezni a magyar nyelv korai török jövevényszavairól. A jelzett anyagból több lényeges tanulmány, és egy kétkötetes, közel másfél ezer oldalas monográfia készül.
  2. Az ótörök nyelvemlékek történeti szempontú értékelése
 A szegedi török nyelvtörténeti műhelyben 2004 nyarán zárult le egy lényeges tudományos munka: Berta Árpád Szavaimat jól halljátok… – A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása címet viselő monográfiája a magyar őstörténet jobb megértéséhez szükséges nagyobb keleti ótörök emlékek nyelvészeti kommentárokkal ellátott magyar nyelvű kiadása. E munka új eredményekkel járult hozzá a magyar őstörténet, a kelet-európai steppe történetének jobb megértéséhez.

MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoport (2007-2011)

A kutatócsoport neve: Magyar Tudományos Akadémia–Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoport

Vezetője: Berta Árpád, a nyelvtudományok doktora (2007-2008)

Ivanics Mária, a történettudományok doktora (2008-2011)

A csoport munkatársai:

Róna-Tas András, kutatóprofesszor
Biacsi Mónika, tudományos segédmunkatárs
Kempf Béla, tudományos segédmunkatárs

A kutatócsoport az összehasonlító altajisztika régóta vizsgált, és az utóbbi években újra a nemzetközi kutatások homlokterébe állított kérdésének, az altaji nyelvek genetikus összetartozásának legfontosabb szegmentumát, a török-mongol nyelvviszonyt vizsgálta. Ezen kívül az előző pályázati ciklusban megkezdett, a magyar nyelv korai török jövevényszavairól szóló monográfia nyelvtörténeti szempontú kiértékelése, amelynek során a számba vettük az ótörök jövevényszavak tanulságait a magyar és az ugor hangtörténet számára. A korpusz lehetőséget adott a nyugati ótörök nyelv főbb hangtani és alaktani sajátosságának rekonstruálására, a jellemzően nyugati ótörök lexikai elemek elkülönítésére. A kétkötetes, angol nyelvű monográfia 2011-ben a Harrassowitz kiadónál megjelent.

MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoport (2012-)

A kutatócsoport neve: Magyar Tudományos Akadémia–Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoport

Vezetője: Ivanics Mária, a történettudományok doktora

A csoport munkatársai:

Róna-Tas András, kutatóprofesszor
Biacsi Mónika, tudományos segédmunkatárs
Danka Balázs, tudományos segédmunkatárs
Dobrovits Mihály, tudományos munkatárs
Eördögh Balázs, tudományos segédmunkatárs
Johan Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs
Kovács Szilvia, tudományos segédmunkatárs
Szabolcs Krisztina, tudományos segédmunkatárs

Kutatási koncepció

A törökségi népek kulturális öröksége

A kutatócsoport az utóbbi évtizedekben a nemzetközi kutatások homlokterébe került nomád és letelepült török társadalmak kulturális örökségét kívánja vizsgálni. Az elmúlt időszakban számos, a témához kapcsolódó monumentális nyelvemléket, szótárt, irodalmi alkotást, vallási és történeti jellegű munkát publikáltak, ugyanakkor ezek a kiadások többnyire szövegközlésre szorítkoztak. Habár egy-egy témakörben néhány tanulmány készült, sem nyelvi, sem történeti, sem kultúrtörténeti annotálásuk nem történt meg. A teljes korszak minden forrását feldolgozni természetesen lehetetlen, de ki lehet úgy választani egyes forráscsoportokat, hogy azok a törökség kulturális sokszínűségét prezentálják. Ez részben egy, az alapkutatásokkal összefüggő forrásfeltáró munkát kíván, művelődéstörténeti szempontból pedig lehetőséget ad arra, hogy a korábbi eredményeket kiegészítve és új megvilágításba helyezve jobban megértsük a törökség által lakott multikulturális térség társadalmát.

Kezdetnek olyan vallási és történeti témájú forrásokat választottunk, amelyek a letelepedett és a nomád török társadalmak kulturális örökségét egyaránt tükrözik. Az előbbit a sok szempontból izgalmas oszmán-török és a karaim fogja képviselni. E két kultúra a nyugati törökséget egyrészt az arab-perzsa világhoz és az iszlámhoz, másrészt pedig az európai, zsidó-keresztény kultúrkörhöz köti. A kulturális örökség másik fő vonulatát a nomád társadalmak szóbeli hagyományai jelentik. Választásunk az ún. Oguz-námékra és Dzsingisz-námékra esett, amelyek átvezetnek a mongol kultúrkörbe is. E török nyelvű művek nemcsak történeti, de mentalitástörténeti szempontból is elsőrangú források. A kutatás eredményeképpen elvárható, hogy a forrásfeldolgozások révén eljussunk a törökségi népek kulturális örökségének jobb megismeréséhez, a különböző kultúrák közötti párbeszéd megrajzolásához. A történettudomány, a nyelvészet, a kultúrtörténet és a vallástörténet gazdagodhat új tanulmányokkal, annotált forráskiadásokkal.