MTA-ELTE-SZTE Selyemút Kutatócsoport

A kutatócsoport története:

Magyar Őstörténeti Kutatócsoport (1991-2002)

Előzmények

1973-ban alakult meg a Szegedi Akadémiai Bizottság és a JATE támogatásával a Szegedi Őstörténeti Munkaközösség Róna-Tas András vezetésével. Hármas célkitűzése volt: forráskutatás, fiatal kutatók képzése, szakmai vitafórumok biztosítása. A munkaközösség 1976-1982 között Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba címmel ötkötetes egyetemi tankönyvet jelentetett meg, melynek elkészítésében ötven kutató vett részt.

Ilyen előzmények után 1991-ben kezdte meg működését Róna-Tas András vezetésével a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport. A fő feladat változatlanul a forrásfeltárás, fiatal kutatók képzése (Zimonyi István, Sándor Klára, Csáki Éva), eszmecserék szervezése maradt, melyhez jó alkalmat teremtett a honfoglalás jubileumi évében rendezett számos konferencia, ahol a kutatócsoport tagjai is előadást tartottak. A millecentenárium évében jelent meg a kutatócsoport vezetőjének, Róna-Tas Andrásnak A honfoglaló magyar nép című monográfiája, mely egyetemi tankönyvként is használható. A kézikönyv angol és német változatban is napvilágot látott. A magyar orientalisztika legjelesebb folyóiratának, az Acta Orientaliának a szerkesztése 1997-től szintén a kutatócsoport feladata lett.

MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoport (2003-2006)

A kutatócsoport neve: Magyar Tudományos Akadémia–Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoport

Vezetője: Berta Árpád, a nyelvtudományok doktora

A csoport munkatársai:

Róna-Tas Andráskutatóprofesszor
Biacsi Mónika, tudományos segédmunkatárs

A kutatócsoport főbb feladatai, célkitűzései a következők voltak:

  1. A korai magyar-török nyelvi és történeti kapcsolatok komplex vizsgálata
Gombocz Zoltán, Németh Gyula, Pais Dezső, Bárczi Géza, K. Palló Margit, Ligeti Lajos és még sok nagyérdemű kutató 20. századi munkássága után Róna-Tas András és Berta Árpád – tanítványaik közreműködésével – egy új szintézist kívántak sajtó alá rendezni a magyar nyelv korai török jövevényszavairól. A jelzett anyagból több lényeges tanulmány, és egy kétkötetes, közel másfél ezer oldalas monográfia készül.
  2. Az ótörök nyelvemlékek történeti szempontú értékelése
 A szegedi török nyelvtörténeti műhelyben 2004 nyarán zárult le egy lényeges tudományos munka: Berta Árpád Szavaimat jól halljátok… – A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása címet viselő monográfiája a magyar őstörténet jobb megértéséhez szükséges nagyobb keleti ótörök emlékek nyelvészeti kommentárokkal ellátott magyar nyelvű kiadása. E munka új eredményekkel járult hozzá a magyar őstörténet, a kelet-európai steppe történetének jobb megértéséhez.

MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoport (2007-2011)

A kutatócsoport neve: Magyar Tudományos Akadémia–Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoport

Vezetője: Berta Árpád, a nyelvtudományok doktora (2007-2008)

Ivanics Mária, a történettudományok doktora (2008-2011)

A csoport munkatársai:

Róna-Tas Andráskutatóprofesszor
Biacsi Mónika, tudományos segédmunkatárs
Kempf Béla, tudományos segédmunkatárs

A kutatócsoport az összehasonlító altajisztika régóta vizsgált, és az utóbbi években újra a nemzetközi kutatások homlokterébe állított kérdésének, az altaji nyelvek genetikus összetartozásának legfontosabb szegmentumát, a török-mongol nyelvviszonyt vizsgálta. Ezen kívül az előző pályázati ciklusban megkezdett, a magyar nyelv korai török jövevényszavairól szóló monográfia nyelvtörténeti szempontú kiértékelése, amelynek során a számba vettük az ótörök jövevényszavak tanulságait a magyar és az ugor hangtörténet számára. A korpusz lehetőséget adott a nyugati ótörök nyelv főbb hangtani és alaktani sajátosságának rekonstruálására, a jellemzően nyugati ótörök lexikai elemek elkülönítésére. A kétkötetes, angol nyelvű monográfia 2011-ben a Harrassowitz kiadónál megjelent.

MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoport (2012-2017)

A kutatócsoport neve: Magyar Tudományos Akadémia–Szegedi Tudományegyetem Turkológiai Kutatócsoport

Vezetője: Ivanics Mária, a történettudományok doktora

A csoport munkatársai:

Róna-Tas Andráskutatóprofesszor
Biacsi Mónika, tudományos segédmunkatárs
Danka Balázs, tudományos segédmunkatárs, 2017-től tudományos munkatárs
Dobrovits Mihály, tudományos munkatárs
Eördögh Balázs, tudományos segédmunkatárs
Johan Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs
Kovács Szilvia, tudományos segédmunkatárs
Szabolcs Krisztina, tudományos segédmunkatárs

Kutatási koncepció

A törökségi népek kulturális öröksége

A kutatócsoport az utóbbi évtizedekben a nemzetközi kutatások homlokterébe került nomád és letelepült török társadalmak kulturális örökségét kívánja vizsgálni. Az elmúlt időszakban számos, a témához kapcsolódó monumentális nyelvemléket, szótárt, irodalmi alkotást, vallási és történeti jellegű munkát publikáltak, ugyanakkor ezek a kiadások többnyire szövegközlésre szorítkoztak. Habár egy-egy témakörben néhány tanulmány készült, sem nyelvi, sem történeti, sem kultúrtörténeti annotálásuk nem történt meg. A teljes korszak minden forrását feldolgozni természetesen lehetetlen, de ki lehet úgy választani egyes forráscsoportokat, hogy azok a törökség kulturális sokszínűségét prezentálják. Ez részben egy, az alapkutatásokkal összefüggő forrásfeltáró munkát kíván, művelődéstörténeti szempontból pedig lehetőséget ad arra, hogy a korábbi eredményeket kiegészítve és új megvilágításba helyezve jobban megértsük a törökség által lakott multikulturális térség társadalmát.

Kezdetnek olyan vallási és történeti témájú forrásokat választottunk, amelyek a letelepedett és a nomád török társadalmak kulturális örökségét egyaránt tükrözik. Az előbbit a sok szempontból izgalmas oszmán-török és a karaim fogja képviselni. E két kultúra a nyugati törökséget egyrészt az arab-perzsa világhoz és az iszlámhoz, másrészt pedig az európai, zsidó-keresztény kultúrkörhöz köti. A kulturális örökség másik fő vonulatát a nomád társadalmak szóbeli hagyományai jelentik. Választásunk az ún. Oguz-námékra és Dzsingisz-námékra esett, amelyek átvezetnek a mongol kultúrkörbe is. E török nyelvű művek nemcsak történeti, de mentalitástörténeti szempontból is elsőrangú források. A kutatás eredményeképpen elvárható, hogy a forrásfeldolgozások révén eljussunk a törökségi népek kulturális örökségének jobb megismeréséhez, a különböző kultúrák közötti párbeszéd megrajzolásához. A történettudomány, a nyelvészet, a kultúrtörténet és a vallástörténet gazdagodhat új tanulmányokkal, annotált forráskiadásokkal.

MTA-ELTE-SZTE Selyemút Kutatócsoport (2017-2022)

A kutatócsoport neve: MTA–ELTE-SZTE Selyemút Kutatócsoport

Vezetője: Hamar Imre, a nyelvtudományok doktora

Az SZTE részéről a kutatócsoport szegedi részlegét Pof. Dr. Zimonyi István vezeti

A csoport munkatársai:
Zimonyi István, tudományos tanácsadó
Róna-Tas András, kutatóprofesszor
Ivanics Mária, kutatóprofesszor
Kovács Szilvia, tudományos munkatárs
Dallos Edina, tudományos munkatárs
Felföldi Szabolcs, tudományos munkatárs

ELTE Kínai Tanszékéről:
Prof. Dr. Hamar Imre, egyetemi tanár
Dr. Kósa Gábor, tudományos tanácsadó,
Dr. Hoppál Krisztina tudományos munkatárs,
Dr. Horváth Csaba, tudományos segédmunkatárs,
Csikó Anna, tudományos segédmunkatárs

VALLÁSOK ÉS KULTÚRÁK KÖLCSÖNHATÁSA A SELYEMÚT MENTÉN

Az Eurázsia belsejében Kínától Európáig húzódó Selyemút egyszerre volt kereskedelmi áruk és különböző eszmék közvetítője, ily módon a premodern korok során az interkulturális kapcsolatok egyedülálló színterének számított. Kutatócsoportunk tagjai az anyagi kultúrát vizsgáló régészetet, az eredeti (kínai, török, mongol, tibeti) forrásokkal foglalkozó filológiát és a történettudományt alkalmazzák, hogy interdiszciplináris megközelítéssel a korábbinál pontosabb képet rajzoljanak a Selyemút mentén zajló anyagi és szellemi jellegű interkulturális kapcsolatokról. A Selyemút kultúrájának vizsgálata hiányzik a jelenlegi akadémiai  utatási hálózatból, és Magyarországon, valamint Közép-Európában is újszerűnek számít. Kutatásunkat kétszeresen is aktuálisnak tartjuk. Egyrészt a mai Kína rendkívüli fontosságú „egy  vezet, egy út” (yi dai yi lu 一带一路) politikája lényegében a régi Selyemút felélesztésére és újrateremtésére tesz kísérletet. Másrészt az általunk hangsúlyosan vizsgálandó migráció, a különböző kultúrák és vallások találkozása analógiákat kínálhat a jelenlegi európai helyzethez,  s így elősegíthetik az aktuális folyamatok megértését.

Kutatásainkat kettős célkitűzéssel kívánjuk végezni:
1) egyrészről eredeti történeti kontextusukban kívánunk vizsgálni konkrét, korábban kevéssé kutatott tárgyi emlékeket és írott forrásokat, hogy ezek mélyebb elemzése révén e konkrét problémákat új megvilágításba helyezzük.
2) Másrészről a konkrét filológiai és régészeti eredményekre építve olyan általánosabb jelenségek (I. Migráció, kultúrák találkozása és kölcsönhatása; II. Percepció és recepció; III. Fordítás és adaptáció; IV. Centrum és periféria. V. Kína és a Selyemút kölcsönhatása) jobb megértésére törekszünk, amelyek jelentőséggel bírhatnak más tudományterületek számára is. Kutatócsoportunk két tudományos műhely, az ELTE BTK Kínai Tanszékéhez és az SZTE Altajisztikai Tanszékhez, illetve a 2003 óta működő MTA–SZTE Turkológiai Kutatócsoporthoz  kötődő kutatók együttműködésével jött létre.